2013. április 6., szombat

14. fejezet


 - Szóval, mi a terv? - kérdeztem Jamie-től. A fiú már vagy egy órája meg sem szólalt. Zavart, hogy ennyire csendben volt, mivel tudtam, hogy az oka én vagyok. Oldani akartam a feszültséget, vagy legalább elterelni a figyelmét, de ehhez nem értettem. Soha nem tudtam felvidítani valakit, aki szomorú volt. Ha egy kislányt sírni látok az utcán, akármennyire szeretnék neki segíteni, nem tudnám, mit tegyek.
 - Nem tudom. Megyünk tovább, mint mindig. - A tekintetével a földet pásztázta. Nem nézett rám, amitől én csak egyre idegesebb lettem.
 - Miért? Hogy időt nyerjünk? Azt sem tudjuk, hogy van-e innen kiút, ráadásul még egy szörny is vadászik ránk! - Hangomat jobban felemeltem, mint az szükséges lett volna, de már nem bírtam tovább. Elegem volt a folytonos menekülésből. Nem tudjuk megölni a szörnyet, amíg én meg nem halok. Talán önző vagyok, de nem itt szeretnék meghalni. Nem a Pokolban, ahol a többi szörnyeteg maradványa rohad. Mindig abban reménykedtem, hogy ha egyszer meghalok, akkor emlékezni fognak rám, hiányozni fogok az embereknek. Rendeznek nekem egy szép temetést, és mindenki eljön, aki csak egy kicsit is fontos volt nekem. De ma már annak is örülnék, ha nem itt halnék meg. Már nem érdekel, hogy kinek hiányoznék, csak ki akarok szabadulni innen. Bármit megtennék azért, hogy Jamie-vel ezt túléljük. Talán a fiú most haragszik rám, amiért megbántottam, de szeretném, ha együtt menekülnénk meg.
 - Igazad van. Reménytelen az egész, de ha most feladjuk, akkor mi marad? - Jamie végre a szemembe nézett. Miközben beszélt, én belevesztem a zöld pillantásába. Arca koszos volt, haja pedig kócos, de még sosem láttam ilyen tökéletesnek. Erős késztetést éreztem rá, hogy kisimítsam a hajába lógó tincseket, de nem tehettem. Csak néztem tovább, ahogy az ajkai mozognak, miközben továbbra is hozzám beszélt. - Tudom, hogy egy szörny üldöz minket, amit nem tudunk megölni. Itt vagyunk élelem és víz nélkül, ráadásul azt sem tudom, mikor fürödtem utoljára... de ha arra gondolok, hogy egyszer ennek vége, hogy újra a régi életemet élhetem, akkor nem tudom feladni. Ennél rosszabb már nem is lehetne - nézett körbe a fejét rázva.
 Tudtam, hogy igaza van. Pár pillanatig csak bámultam őt tovább, de úgy tűnt nem zavarja. Az Istenért sem akartam megtörni a szemkontaktust. Elvarázsolt a tekintete, nem akartam elengedni. Olyan volt, mintha most kezdeném csak igazán megismerni a valódi Jamie-t. Már tudtam, hogy ő az igazi. Aki ha kell, démonná változik és megvédi a szeretteit, de valójában egy törékeny fiú, akinek már nincs több kapaszkodója a fenti világba rajtam és a reményen kívül.
 - Egy ilyen pocsék szónoklat után hogy adhatnám fel? - mondtam mosolyogva. Láttam, ahogyan az ő szája is felfelé görbült. - Rendben. Szóval, mi a terv? - ismételtem magam. Biztos voltam benne, hogy kezdtem megtörni a jeget. A szakadék egyetlen aprócska nyomát sem lehetett már látni. És ennek jobban örültem, mint bármi másnak. Talán itt fogunk megrohadni, de legalább Jamie már nem haragszik rám.
 - Tovább megyünk, mielőtt a szörny ránk talál - mondta immár komoly hangsúllyal.
 - Nem akarok tovább menekülni.
 - Nem tehetünk mást...
 - Mert nem akarok meghalni. - Tudtam, hogy ez lett volna a mondat befejezése, de nem érdekelt. Tényleg nem akartam, és ezt Jamie megértette.
 - Mert nem akarom, hogy megöljenek.
 Egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Szívem nagyot dobbant, úgy éreztem, kiugrik a helyéről. Nem tudtam, mit kellene mondanom. Csak elmosolyodtam, de nem volt teljesen őszinte. Boldog voltam, amiért Jamie ezt mondta, de féltem. Féltem attól, hogy megint mindent elrontok. Mi van akkor, ha ez mind csak hamis vágy? Sokszor, ha megkaptunk valamit, már nem is akarjuk annyira. Mindig van valami, ami után vágyakozunk, és ez így van jól.
 Kínos csend állt be közénk, amit senki sem tört meg. Zavarban voltam az előbbi miatt, és biztos voltam benne, hogy elpirultam. Nem akartam, hogy Jamie így lásson, de nem tehettem ellene. A szemei újra és újra képesek voltak elvarázsolni, amitől úgy éreztem, senki más nincs rajtunk kívül. Csak mi ketten, nem számít semmi. Talán életveszélyben voltunk, de akkor ez nem érdekelt.
 - Shane, indulnunk kell! - Jamie édes hangja zökkentett ki ebből a világból. Rossz érzés volt rádöbbenni, hogy valójában mennyi problémánk van.
 - Mi az? - Jamie arca eltorzult, hirtelen rengeteg érzelem suhant át rajta, de egy mindegyiknél erősebb volt. A félelem.  - Jaj, ne... csak most ne!
 - Ne aggódj, még messze van ahhoz, hogy veszélyben legyünk. - Elnézett a vállam felett és bámulni kezdett valamit, amit csak ő látott. - De nem eléggé.
 Majd mindketten felpattantunk. Tudtam, hogy sietnünk kell. Nem akartam újra megküzdeni vele, mert esélyem se lett volna győzni. Kell lennie valami megoldásnak!
 - Ha elfáradok, azt ő is érzi? Mert ha hatással van rá, akkor futnunk kell.
 - Menjünk!
 Láttam Jamie arcát felderülni. Bár én magam sem tudtam, hogy mit akartam ezzel elérni. Talán időt akartam nyerni, hogy kitaláljunk valamit. A fiú pedig bízott bennem. Ez kölcsönös volt, és én egyre boldogabb voltam. Kezdett eltörpülni mellette, hogy egy szörny elől menekültünk. Már csak mosolyogni tudtam, és éreztem magamon Jamie kérdő pillantását, de nem tudtam abbahagyni. Nem néztem rá, nem volt erre szükségem.
 Fájtak a lábaim, már alig bírtam rávenni magam, hogy tovább fussak. Éreztem, hogy kezdenek megremegni. Az oldalam szúrt, és egyre nehezebben vettem a levegőt. Torkom elszorult, de nem értettem, miért. Soha nem történt még ilyen. Jobb lábam beleakadt valamibe, majd elterültem a földön. Az arcomat bevertem, és éreztem, ahogy vér kezd kiserkenni a sebből. Becsuktam a szemem, és amikor beszívtam a porfelhőt, amit az esésemmel keltettem, tüsszentenem kellett. Szám elé kaptam, a kezem, nehogy még több port szívjak be. Majd megpróbáltam felállni, de kezeim túl gyengék voltak. Ráadásul azokat is lehorzsoltam. Nem akartam feladni, de úgy éreztem, hogy nem vagyok képes tovább futni. Ha most meg is halok, legalább Jamie már nem haragszik rám. Ennél több nem is kellett.

1 megjegyzés:

  1. Juuj, nagyon jó rész lett*.* Annyira imádom az apróbb szerelmi jelenetüket :$ :) Alig várom, hogy tegyenek még egy kis lépést a másik felé:D A vége izgi lett :O Biztos vagyok, hogy nem lesz semmi baja , és így valószínűleg a szörny is elesett és rosszul van.. kíváncsi vagyok a folytatásra...
    Siess !! :))

    VálaszTörlés